Meggy - Meggyfa fajták

Talajban nem válogat. Nagyrészt önbeporzók, nem szükséges feltétlenül porzófát ültetnünk.
A népszerű Pándy fajták mellé viszont szükséges a porzó fa is. E fajta mellé különböző érésidejű cseresznyefajtákat is ültethetünk.
A meggyet a gyümölcstermesztő és fogyasztó országok többségében ipari gyümölcsnek tekintik. Világviszonylatban kivételesnek tekinthetők azon közép és közép-kelet európai országok, ahol a meggyet frissen is fogyasztják. Az ipari feldolgozás jelentősebb formái a befőtt és légyártás, a színezőanyag kivonás és cukrászati felhasználás.
A friss gyümölcs kedvező étrendi hatása beltartalmi értékeinek köszönhető.

Cigánymeggy

(Syn.:Apró meggy, Fekete meggy, Szapora meggy, Paraszt meggy)

Ismeretlen, feltehetően magyar eredetű. Régen mag és sarjpopulációból kiválasztott egyedeit termesztették, ami nagy változatosságú fajtakört eredményezett. Az egész országban elterjedt, az ültetvényekbe pollenadónak telepítették. Ma már csak az öntermékenyülő klónjai szaporíthatók.
Minősített klónjai június közepétől több mint 2 hetes időszakot fednek le. Érésük általában elhúzódó, de sokáig a fán hagyhatók és egy menetben leszedhetők.
gyümölcse kicsi (3-4 g), gömb alakú, sötétbordóra színeződő, puha húsú és erősen festőlevű. Sav- és szárazság tartalma magas. Kocsánya hosszú vagy középhosszú, pálhalevél előfordulhat. Kőmagja nagyon kicsi.
Növekedési erélyük gyenge, de a C.404 klóné középerős. Ágrendszerük szétterülő, lecsüngő, kuszált és vékony gallyazatú, sűrű gömbkoronát nevelnek.
Igénytelen és nagyon alkalmazkodóképes. Rendszeres ritkító metszést igényelnek. Gyümölcsük géppel is betakarítható, bár legtöbbször ehhez vegyszeres kezelésre is szükség van.
Többféle ipari felhasználásra (légyártás, édesipar, szeszipar) célültetvénybe vagy a 'Pándy meggy' klónok pollenadójának alkalmas árufajta.
Klónok: C.7, C.59, C.404
Többféle ipari célra - légyártás, édesipar, szeszipar használják termését.

Pándy meggy

Ismeretlen származású, valószínűleg magyar fajta. Hazánkban a hetvenes évekig fő fajta volt. A magyar meggytermesztés e fajtának köszönheti hírnevét. A szomszédos országokban, továbbá Németországban és Bulgáriában is ismerik. Ma már csak a minősített klónjai telepíthetők.
Június harmadik dekádjában és július elején érik, a klónok érési sorrendje: 'Pándy 48', Pándy Bb 119'. Pándy 279'. Hazai friss fogyasztásra, exportra, konzerv- és hűtőipari feldolgozásra egyaránt nagyon kedvelt.
Gyümölcse nagy vagy igen nagy (6-8 g), vállas gömb alakú, bordópiros színű. Húsa félkemény, bő levű, íze savas- édes, jellegzetes zamattal. Kocsánya középhosszú vagy hosszú, gyakori a pálhalevél.
Középerős ('Bb. 119'), illetve erős (Pándy 48' és 279') növekedésű, ágrendszere feltörő, idősebb korban kissé lehajló, koronája sátor alakú, elsűrűsödésre és felkopaszodásra (un. ostorosodásra) hajlamos.
Az üzemi tapasztalatok szerint csak gyenge vagy jó évjáratban esetleg közepes termőképességű.
Virágzáskor monília fertőzésre fogékony.
A jelenlegi minősített fajtaszortiment egyetlen önmeddő fajtája, s pollenje is részben steril, ezért önmeddő pollenadóból legalább kettővel kell társítani.
A minősített klónok virágzási sorrendje azonos az érési sorrenddel.
Mindhárom szelektált klón kézi szedésre és gépi betakarításra is alkalmas. Termőkorban rendszeres ritkító metszést igényelnek.